„ Úton vagyunk…Adja az Isten, hogy mindig
az igaz úton.”

Tisztelt Látogatónk!
Szeretettel köszöntöm az Széchenyi István Katolikus Technikum és Gimnázium – a SZIKSZI – honlapján!

Ön egy új épületbe költözött, jól felszerelt, nagy múltú, érettségit és szakmát adó intézmény honlapját tekinti most meg. Egy olyan iskolában tesz „látogatást”, amely az ózdi középfokú szakmai képzésben nagy hagyományokkal bír. Fennállása alatt számtalanszor megújulva, de értékeit mindig gazdagítva fejlődött, változott azzá a szakképző iskolává, ami méltán vívta ki az iskolai képzésben érdekeltek elismerését.

Iskolánk 2013 őszétől új utakon indult el, de azt is mondhatnánk, visszatért a gyökerekhez, hiszen 1945-ben a Római Katolikus Egyház hívta életre ezt az intézményt. A 2013/2014. tanévtől egyházi, katolikus iskolaként működünk, alapítónk, fenntartónk és irányítónk az Egri Főegyházmegye.

Az egyházi iskola nem azt jelenti, hogy ott papok tanítanak, hanem azt, hogy ott keresztény világnézeti alapon folyik a nevelő-oktató munka. A keresztény iskola a keresztény erkölcsi elvek alapján végzi nevelési feladatait. Ugyanakkor arra is nevel, hogy tiszteletben kell tartani a másként gondolkodó emberek meggyőződését, így ökomenikus nyitottság, kölcsönös tolerancia, elfogadó szeretet jellemzi intézményünket.

A katolikus szellemiség áthatja egész iskolai életünket, tükröződik szabályzatainkban, dokumentumainkban, nevelési-oktatási céljainkban, feladatainkban.

Nyitott, szereteten alapuló, emberközpontú, partnerközpontú, keresztény értékelvű és értékközvetítő, általános és szakmai műveltséget adó, igényes munkára ösztönző iskolát akarunk, amit szívesen választ a gyerek, a szülő, ahol a tanuló jól érzi magát.

Nevelésünk célja, hogy felelős, értelmes, aktív és kreatív közösségi emberekké formáljuk a ránk bízottakat. A teljes embert neveljük: értelmét, akaratát, érzelmeit. Feladataink az erkölcsi értékek hangsúlyozása mellett a műveltség közvetítésében, a tanuláshoz és a munkához szükséges készségek, képességek, ismeretek, attitűdök együttes fejlesztésében, a nemzeti és társadalmi összetartozás megerősítésében, a közjóra való törekvés megalapozásában jelölhetők meg.

Országos és térségi szinten is kimagasló versenyeredményeink megtartására, a nyelvismeretet és az informatikai tudást igazoló bizonyítványok megszerzésére ösztönözzük diákjainkat.

A jövőben is az a szándékunk, hogy kiérdemelt jó hírünket megőrizve jól felkészült, alapos, naprakész tárgyi tudással és készségszintű gyakorlati ismeretekkel rendelkező művelt, intelligens, szakmai érettségi végzettséggel, ill. szakképesítéssel rendelkező fiatalokat bocsássunk útra iskolánkból.

Amikor pedig végleg elbúcsúzunk diákjainktól, Kassák Lajos szavaira gondolunk. “Aki egyszer nálunk volt, az többé sosem mehet el tőlünk egészen”.

Kedves Látogatónk!

Kérem, ismerje meg az oktatott szakmacsoportjainkat, a nyelvi előkészítő kínálatát, tájékozódjon képzéseinkről, mindennapi életünkről, tegyen egy virtuális sétát intézményünkben.
Amennyiben felkeltettük rokonszenvét és érdeklődését, kérem személyesen is látogassa meg intézményünket!

Köszönjük érdeklődését!

Hajdu Krisztián

A jelen a múltban gyökerezik, s előkészíti a jövőt. Ha az iskola jelenéről írunk, benne
őrződnek a múlt tapasztalatai, a hagyományok, de benne vannak a jövő álomképei is.
„Az iskola, mint a jövő építése az élet legnagyszerűbb kihívása!

A SZIKSZI rövid története

A városban élők számára ma már fogalommá vált a “SZIKSZI”, azaz a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola története messzi múltra tekinthet vissza. Arra az időszakra, amikor a városban középfokú oktatásról szinte alig lehetett beszélni, sőt igazából városról sem, hiszen maga Ózd nagyközség is csak 1939-ben jött létre a három község: Ózd, Bolyok és Sajóvárkony egyesüléséből. 

A három község egyesülése azonban – valamint az a tény, hogy az 1940-es években megnövekedett gyári termelés fokozott munkásigényének hatására addig nem látott mértékű “lakossággyarapodás” következett be Ózd nagyközségben – jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedett az igény az iskolákat illetően. (Iskolatípusunkat tekintve nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az akkor még prosperáló gyárnak nemcsak munkásokra, hanem közgazdasági középkáderekre is meglehetősen nagy szüksége volt.)

A jelentkező nagy igényre, valamint az iskola létrehozásán munkálkodók lelkesedésére egyaránt utalhat az a tény, hogy az iskolánk megszületésének dátumaként megnevezhető 1945. szeptember hó 17-e, amikor az Ózdi Róm. Kat. Kereskedelmi Középiskola alakuló értekezletén dr. Rubovszky Ferenc plébános, érseki tanácsos, az egyházközség elnöke bejelentette egy Ózdon létesítendő Kereskedelmi Középiskola első évfolyamának megnyitását, az engedélynek még nem is voltak birtokában. (Csak később érkezett meg a Kereskedelmi- és Szövetkezetügyi Miniszter rendelete, mely 49.829/I./3./1945. szám alatt engedélyezte a kereskedelmi középiskolai előkészítő tanfolyam működését.)

Ennek ellenére az oktatás szeptember 20-án négy elsős osztállyal a római katolikus egyházközség által emelt 10 tantermes iskolaépületben – ideiglenes elhelyezéssel – megindult, nem kis nehézségek közepette. Gondot okozott az is, hogy a tanári karból 3 szaktanár hiányzott, az azonban szinte megoldatlan problémát jelentett, hogy az iskola szinte teljesen felszerelés nélküli volt, írógéphiánnyal, tankönyvhiánnyal küszködött. Mindezek azonban senkinek nem szegték kedvét, amit az is mutat, hogy október 2-án már az Önképzőkört is létrehozták, a december 15-i szülői értekezleten pedig megalakult a Szülők Szövetsége, akik igen sokat segítettek nemcsak az indulás nehéz körülményei között, hanem a további működés során is. 

Az iskola fenntartója a Római Katolikus Egyházközség volt. A fenntartási költségek nagy részét az egyházközösség és a szülők viselték, állami fizetésben csak az iskola igazgatója részesült. A különféle adományok azonban nemcsak az iskola fenntartási költségeihez járultak hozzá, hanem a már az első évben bevezetett jutalmazások is az adományokból történtek. 

Hogy milyen lelkes volt a tanári kar, milyen öntevékenyek a diákok, és milyen segítőkészek a szülők, semmi sem mutatja jobban, mint azok az ifjúsági egyesületek, melyek már a következő évben, 1946-ban létrejöttek. Először a Mária Kongregáció alakult meg, majd a Vöröskereszt-Egylet, a Gyorsírókör, és – annak ellenére, hogy a sportmunkát a tornaterem és felszerelés hiánya nehezítette – a Sportkör (melynek labdarúgó, úszó, atlétikai, télisport-, játék- és kosárlabda szakosztálya is volt).  

Nagyon szép eredményeket ért el országos viszonylatban is. A szertárak és a könyvtárak szervezése szintén ekkor indult meg nagy lendülettel, jelentős segítséget kapva a szülőktől, az adományozóktól. 

Az 1946/47. tanév végére az iskola már birtokában volt a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium 14303/1947. sz. rendeletének, melyben az államérvényes bizonyítvány kiállításának a jogát is megkapta, ugyanakkor megszűnt az iskola előkészítő tanfolyam-jellege is: az iskolát 1947. szeptember 1-jétől Róm. Kat. Kereskedelmi Középiskolávászervezték át. 

Ez a név csak az első volt azok között a nevek között, melyeket az elmúlt félévszázad alatt iskolánk viselt. 

A gazdasági és politikai változások szelei neveket hoztak, vittek: 

A rendkívül hosszú sorból az első névváltozás az 1948. évi XXXIII. tv. értelmében az iskola államosítása után következett be: az iskola az  Ózdi Állami Kereskedelmi Középiskola nevet vette fel, bár nem hosszú időre, mert már 1949-ben Közgazdasági Gimnáziummá szervezték át. De a cél, hogy megszüntessék a szakadékot a gimnáziumok és az egyéb szakiskolák között, nem hozta meg a várt eredményt, amit az is mutat, hogy a továbbtanulás sikerei ellenére 1951-ben az iskolatípus ismét új nevet kapott: ezúttal Közgazdasági Középiskola lett.

Változtattak a képzés tartalmán is, inkább a szakemberek képzésére helyezve a nagyobb súlyt.  Az 1951/52. tanévben tehát az iskola Ózdi Állami Közgazdasági Középiskola néven működött, előírva, hogy a IV. évfolyam elvégzése után a tanulónak nem érettségi, hanem képesítő vizsgát kell tenni, új tantárgyként ekkor vezették be a technológia-anyagismeretet, a hit- és erkölcstan pedig ebben az évben szűnt meg hivatalosan is. 

Ám ez a név sem sokáig szerepelhetett az iskola pecsétjén, az 1952. évi 10. sz. törvényerejű rendelet a közgazdasági középiskolákat újra átszervezve létrehozta az 1952-63 között működő teljesen szakosított közgazdasági technikumot.  A rendelet értelmében, mely a szakok számát 6-ban állapította meg az Ózdi Közgazdasági Technikum ipari tagozatú lett. Az 1953-ban megjelenő Munka Törvénykönyve másfél éves szakmai gyakorlat teljesítését írta elő a végzett tanulók számára, ezt azonban nehézkessége miatt 1957 elején megszüntették. 1959-ben kísérleti jelleggel megindult a heti 1 napos gyakorlati oktatás, változás történt a tantárgyakban is. Ebben az időszakban vezették be új tantárgyként az üzemi gyakorlatot, valamint az írásbeli munkák külső alakját, mely a mai napig szerepel a tantárgyak között.

Az 1961. évi III. törvény hatására az iskola jellege újra megváltozott: Közgazdasági Szakközépiskola lett, s az 1991-ben történt névfelvételtől eltekintve ezt a nevet viseli a mai napig. 

A névváltozások azonban csodálatos módon érintetlenül hagyták az iskola lényegét, szellemi légkörét, hagyományait, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az elmúlt fél évszázad alatt az iskolát a város és a térség lakói egyszerűen csak “keri”-nek nevezték, ismerték, 1991-től pedig, amikor az iskola felvette Széchenyi István nevét, a SZIKSZI ugyanilyen természetességgel vert gyökeret a köztudatban. Mindez arra utal, hogy iskolánknak arculata, hagyományai vannak, melyek a mai napig élőek, változatlanok, vonzást jelentenek diáknak, szülőnek egyaránt.

A keri – mint szakmát és érettségit adó képzési forma – már a 60-as években is népszerű volt. 1964-től az általános iskolai eredmények mellett felvételi elbeszélgetés is segítette a leendő elsősök kiválogatását. Az 1968/69. tanévtől már két első osztályt indított az iskola, megkezdték a képzést az igazgatási-ügyviteli ágazaton, így folyamatosan emelkedett a tanulói létszám. 1971/72-ben már 8 osztály (267 fő) oktatásáról és elhelyezéséről kellett gondoskodnia az iskolavezetésnek, ami azért is nagy gond volt, mert az épület a sok átalakítás ellenére is szűknek bizonyult, amellett az állaga is egyre romlott.

1987-ben végre sok-sok éves várakozás után új épületet kapott iskolánk, az Általános Művelődési Központ egyik intézményegysége lettünk. Bár nagy volt az örömünk, ugyanakkor az első időszakban  tanár-diák nem kevés nosztalgiával gondolt vissza a régi épületre, mely minden korszerűtlensége ellenére is valódi otthont adott hosszú éveken át  az iskola nevelőinek, diákjainak, ahol a szűk folyosókon, tantermekben, udvaron, mint egy nagy család tanultunk, dolgoztunk együtt. Az eltelt két évtized alatt nem csak új otthonra leltünk az új környezetben, de lehetőségeink is megnövekedtek, s ennek nem kevés szerepe volt az eredményeinkben. A színvonalas munkához azonban a tárgyi feltételeken túl nagymértékben hozzájárult az a jó szellemi légkör, melyet magunkkal hoztunk, s jelenleg is az iskola kiemelkedő erényeinek egyike.

A közgazdasági szakközépiskola 1987-ben 8 osztállyal, 241 nappali tagozatos tanulóval és a kiegészítő tagozat 51 hallgatójával kezdte el a munkát a hagyományos számviteli-gazdálkodási és igazgatási-ügyviteli ágazaton. 

1988-ban beindítottuk a pénzügyi ágazatot. 

1991-ben már 428 tanuló, 12 osztály elhelyezéséről kellett gondoskodnunk. Ebben a tanévben vettük fel a legnagyobb magyar nevét, és lettünk Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola

Ekkor kezdtük el a gép-gyorsíró, idegen nyelvi képzést is. 1994-ben ezt váltotta fel a menedzsertitkári képzés. 

Az 1998/99-es tanévtől az érettségi-képesítő vizsgát tett diákjaink már a szakképző évfolyamon folytathatták tanulmányaikat. Mérlegképes könyvelői, illetve menedzserasszisztensi szakképesítést szerezhettek. 

2001-ben kezdődött a szakmacsoportos oktatás, 2 osztályban közgazdasági, 1 osztályban ügyviteli szakmacsoport indításával. Az akkor beiskolázott tanulók – a változó törvényi előírások miatt – nem kaphattak az érettségi bizonyítvány mellé szakképesítést. 

Ugyanebben a tanévben hirdettük meg a szakképző évfolyamon a felsőfokú számviteli szakügyintézői képzést. A sikeres vizsgákért a minisztérium elismerő oklevéllel jutalmazta intézményünket. 

A következő tanévtől kezdtük meg az ügyintéző titkárok képzését a szakképző évfolyamon.

2003-ban már 15 osztályunk volt. A köztudatban „0.” évfolyamos, nyelvi előkészítő évfolyam szervezésével 16-ra emelkedett az osztályok száma a SZIKSZI-ben.

Az ÁMK épületét 20 év alatt „belaktuk”, jól ismertük minden zegzugát, néhol – a változó funkcióknak megfelelően – át is alakítottuk.

Sajnos, szinte az első pillanatoktól kezdve küzdenünk kellett a tervezés/kivitelezés okozta építési problémákkal. 2007-ben megrázó traumaként ért minket a statikai vizsgálatok megállapítása: iskolánkat életveszélyessé nyilvánították. A város Képviselő Testülete döntött egy új iskola megépítésének szükségességéről. 

Változott a „lakóhelyünk”, visszakerültünk a „Faluba”. Az új iskola kulcsait 2008. december 18-án vettük át. A jól tervezett és szervezett költözködés után 2009. január 12-én már ebben az új arcot mutató, de a régi SZIKSZI szellemét megőrző iskolában kezdtük meg a tanítást. Ismét új otthon kialakításába kezdtünk. 2011-ben a tetőtérben kapott helyet reprezentatív új könyvtárunk.

2009-ben vizsgáztak utoljára a számviteli szakügyintézők és először a marketing- és reklámügyintézők. 

2010 szeptemberétől kezdtük meg a pénzügyi-számviteli ügyintéző képzést. A tanévnyitó ünnepségünkön már 17 osztály, 460 tanuló sorakozott fel. 

A 2011/12. tanév is hozott változást. A három 9. osztályunkat 3 szakmacsoportba iskolázhattuk be. Az egyik közgazdasági osztályunk helyére kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoport lépett. Így adott lett az összhang és a folyamatosság a szakmacsoportos alapozás és a szakképzés vonatkozásában. 

A következő állomás a 2013/14-es tanév, hiszen intézményünk visszatalált gyökereihez, és ennek megfelelően egyházi fenntartásba kerültünk Széchenyi István Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola néven. 

2016 őszétől iskolánk neve újra változik, Széchenyi István Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium lettünk, mert a törvényi előírások a szakközépiskolát szakgimnáziummá alakítják, valamint ezzel párhuzamosan mi bevezetjük a nyelvi előkészítő osztály folytatásaként a gimnáziumioktatást a 2017/2018. tanévben.

A kor kihívásainak és igényeinek eleget téve a 2019-es tanévben elindítottuk informatikai ágazati képzésünket is, ahol az emelt szintű szakmai bizonyítványok átvétele után Gazdasági informatikusok lehetnek a nálunk vizsgázott tanulók.  

A 2020-as év ismét változásokat hozott a SZIKSZI életében, hiszen alapjaiban módosultak a szakképzéssel kapcsolatos elvárások, szemlélet. Így iskolánk ismét technikumi nevet kapott, tehát a ettől a tanévtől Széchenyi István Katolikus Technikum és Gimnázium nevet viseli.

A jelen a múltban gyökerezik, s előkészíti a jövőt. Ha az iskola jelenéről írunk, benne őrződnek a múlt tapasztalatai, a hagyományok, de benne vannak a jövő álomképei is.