Élménybeszámoló hittantáborról

Már második évünket töltjük ebben az iskolában, de ez volt az első komolyabb, a hitéletünket gazdagító táborunk. 3 napot töltöttünk el Sarudon Gábor atyával, Bea nénivel és Judit nénivel. Nagyon jó emlékekkel gazdagodtunk. Őszintén szólva nem tudtuk, hogy mire számítsunk, így kíváncsian vártuk, mi lesz majd a program. Az odafelé vezető úton megálltunk Bélapátfalván, a Bélkőhegy lábánál lévő tónál. Már itt kaptunk egy feladatot, kellett keresnünk egy tárgyat, amely valamiért megfog minket. Jól is esett ez a kis séta, mert kicsit magunkra tudtunk koncentrálni. Ezután útnak indultunk Sarud felé. Miután elhelyezkedtünk, a közös nappaliban gyülekeztünk, és mivel a résztvevők nem egy osztályból jöttek, ezért játékos feladatok során ismerkedtünk meg egymással. Az este végén hálaadó naplezárást tartottunk, aminek minden percére még most is emlékszünk. Hálát adtunk az egész napért, az együttlétért.

Másnap napindító áhítattal kezdtünk, majd délelőtt átbicikliztünk Poroszlóra, ahol egy kis sütivel töltöttük fel a lemerült energiáinkat. Hazafelé csoportokba verődtünk, és biciklizés közben is sokat beszélgettünk. Délután újabb feladatot kaptunk. Mindenkinek le kellett rajzolnia a saját életútját, a legfontosabb állomásokkal, majd páronként összeragasztottuk, amiből egy közös út lett, melynek volt kezdete és vége is. Este közösen megnéztük A viskó című filmet. A film végére olyan emlékek, érzések törtek felszínre, amelyekre nem is gondoltunk. Sokan sírtunk, és jó volt érezni, hogy mennyire megnyíltunk egymás előtt. A film megbeszélése után hálát adtunk a nap élményeiért, érzéseiért.

Másnap reggel, mivel Atya látta, hogy sokakat nyomasztanak a problémák, ezért megkért minket, hogy írjuk le azokat egy lapra, majd el is égettük azokat. El sem tudjuk mondani, mennyire jólesett papírra vetni a gondolatainkat, gondjainkat, problémáinkat és azokat beledobni a tűzbe, így jelképesen megszabadulva tőlük. Ezáltal rájöhettünk, hogy nemcsak gondjaink vannak, hanem rengeteg öröm is lakozik bennünk.

Utólag visszagondolva úgy érezzük, hogy igazi lelki feltöltődésben volt részünk, közelebb kerültünk Istenhez. Érezzük, hogy mindig van, aki meghallgat minket, sosem vagyunk egyedül, Ő mindannyiunkra vigyáz.

Hálásak vagyunk az iskolának a lehetőségért, köszönjük Gábor atyának és hittantanárainknak, hogy ezeknek az élményeknek részesei lehettünk.